Bányai Pál: Felsőgaram

XII

I

. Valamelyik nap idegen, úrféle emberek jöttek a faluba. Az idegen arc mindég esemény, csoportokba verődtek a népek, találgatták, hagy ugyan mi fajták lehetnek az urak. „Végrehajtók lesznek, másfajta úrféle már amúgy sem jár a mi falunkba." „Nem lehet az, nincsen aktatáskájuk. Anélkül pedig olyan a végrehajtó, mint pusika nélkül a katona." „Talán azért jöttek, hogy kimérjék a vágást az erdőben, megindul a munka megint..." „Akkor már ősszel jöttek volna. Különben sem esnék most jó dolog az erdőben, nehezek a fák a víztől, amit a tavasz hajtott beléjük, nem fogja őket a fejsze." „Azt hallottam a városban, hogy állami segélyt fog minden munkanélküli kapni. Biztos azért jöttek, hogy összeírjanak minket." A következő napon elszéledtek az idegenek az egész környéken, piros-fehérstráfos botokat szúrtak a földbe, vékon)" acélszallagokkal távolságokat mérteik fel. Jó hír repült át a falvakon: „Vasutat fognak építeni." Méhkas volt aznap a fala. Csupa nevető arc nézett a világba. Délután, amikor abbahagyták munkájukat az urak, körülvették őket a népek, laícár ja missiós barátokat, nem győztek a sok kérdésre válaszolni. 46