Bányai Pál: Felsőgaram
„De hisz az elébb fésültem meg." „Ne feleselj, a mindenedet! Ha azt mondom, hogy nincs megfésülve, akikor nincs és punktum. Látszik hogy sokáig el voltam hazulról, már elszoktál a szófogadástól. Ki az úr a házban?! Vagy azt hiszed, mert nem dolgozom, már semmibe vehetsz?" Anyjával is veszekedett apró dolgok miatt: „Maga is jobban tenné, ha nem pletykálna anynyit a szomszédasszonyokkal. Dohány kellett volna, oszt senki sem volt itthon, hogy érte mehessen. Persze, ha nékem kell valami, akkor nem töri magát." „De fiam, csak tíz percig voltam el. A Kollárnétól kérdeztem meg, hogy mikor megy a városba, vele szeretnék menni, hogy ne menjek egyedül, volna egy kis dolgom odabent." „Mit keres maga a. városban? Csak a pénzt herdálja el. Biztos valami feleslegesre. Engem már meg sem kérdez, mintha itt sem volnék." Szenvedtek az asszonyok, panaszkodtak egymásnak : „Sosem volt ilyen a fiam, olyan házsártos most, mint valami vénasszony." „Azért olyan, mert nincs munkája, Naphosszat az ágyban fekszik, mintha beteg volna. Ki tudja, talán beteg is. Ha munkája volna, mindjárt meggyógyulna. Legalább a ház körül tenne valamit..." Jano is szenvedett. Kedve lett volna neki is panaszkodni, de nem volt kinek. Azt hitte, hogy megvetik az asszonyok dologtalan élete miatt. Néh|a, mikor titkolózva összesúgtak valami friss pletykán, rájuk ripakodott: 39