Bányai Pál: Felsőgaram

IV. A z elején még megfért Piviárné a fiatal aszszonnyal, később gyakori lett a veszekedés közöttük* Panaszkodott Janónak Katka. „A rántást mindég odaégetem, sosem söpröm fel néki elég tisztára a szobát, a jószágot éhen hagyom veszni, ha csak egy keveset is tovább maradok az ágyban, már Isten lustája vagyok, semmi sem jó neki, akármit is teszek. Bizony anyósnál anyósabb a te anyád, Jano!" Jano pártját fogta feleségének, mert hisz saját szemével látta, milyen dolgos, alig pihen. „Hát mit akar mamka tulaj donképen, el lakjarja tőlem űzni az asszonyt?!" „Jól van, no, fiam, azért még nem kell mindjárt leharapni szülőanyád fejét. Nincsen nékem semmi pia-i naszom a feleséged ellen, csak serkentem, hogy el ne lustuljon." „Nem serkentés az bizony, ha úgy jár a nyomában, mint a sárkány." Sokáig sírt Piviárné fia kemény szavai miatt. Aztán mentegetődzve azt mondta: „Tudod fiam az özvegyasszony a legrosszabb anyós. Férje nincsen, fiát is elvették tőle, azért marakodik folyton.. ." Megjött az első gyerek. Leány lett. Széles az asszonyok csípője az erdők alján, könnyen szült Katka. 23