Bányai Pál: Felsőgaram

Félénken nézte őt Katka. Arra gondolt, hogy most mindennek vége, itt hagyja Jano. Sosem lehet tudni, mire képes a legény, ha apasággal ijesztik. „Jajjaj, vízbe- kell, hogy öljem magam szégyenemmel a hasamban!" Elmosolyodott Jano, megsimogatta Katka hasát. „Vasárnap elmegyünk a tisztelendő úrhoz." Katka is mosolygott. Egyszerűen, természetesen. Megfeledkezett aranyfogáról. Aztán megtartották ia lakodalmat. Ugyanaznap ment férjhez Jano kisebbik nővére is favágó szenetőjéhez. Hej, folyt az ital, megteltek a gyomrok a kettős lakodalmon! Néhány izgága legény csak úgy virtusból, még verekedni is kezdett. De Jano cssendőr nélkül is rendet teremtett közöttük. Különös kitüntetésként a kezelőné is eljött volt szolgálója lakodalmára. Hat darab piroskockás terítőt, tizenkét szalvétát, tizenkét törülközőt kapott tőle Katica ajándékba. Tetszett ez a lakodalmi népnek. „Zsidó fajta, mégis tudja a tisztességet." — mondogatták. 22