Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Tájak és távlatok - Karthágói alkony

KARTHÁGÓI ALKONY Csak kő vagy, szürke, vén, romos, időtlen, üres, mint ódon áldozati oltár, s azon tűnődsz az alkonyati ködben, sosem leszel már többé, ami voltál. De ha egy szép arab lány hetyke, büszke lépte nyomán megcsendül képzelegve a bokaperec hajdani ezüstje, gondolsz-e még a régi kék berekre? S mikor a nap a messzi tengeren lehunyja, fásult díszletét megunva, bágyadt tüzű, nagy, álmatag szemét, s az utolsó csónakos nesztelen partodhoz ér, s az evezőt behúzza, Didóra, mondd, gondolsz-e még? Karthágó, igjy. november 27. 8?