Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Tájak és távlatok - Szuk el Dzserba

SZUK EL DZSERBA Halványkék imaszőnyeg függött a sárga vályogfalon Allah ékes nevével. A mecset mögött bősz berberek vesződtek egy mogorva, konok, éhes tevével. A rácsablakos házak fehérje, kékje lustán sandított a tiszta, fényes égre, s az apró műhelyek előtt, friss vízbe mártott zöld falombbal kék gőzt szítva a rőt parázsba, megrezegtetve a fáradt levegőt, egyhangú dallamuk danázva, sarkukon ülve, ősi gonddal kalapáltak a rézmívesek. Buchrát ittunk s hűs smaragd vizeket. S a távolból a tenger fényei siettek csalóka, részeg tükrözéssel ódon meséket sodorni felénk. Árboc nyikorgott, vitorla küzdött széllel, a pálmafák esőről álmodoztak, s a parton már hahózva tántorogtak Odüsszeusz ittas legényei. A lótuszevők fehér szigetén. Dzserba, 1977. november 2g. 83