Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - A műtő

A MŰTŐ Ez itt a langyos tisztaság világa. A fémes csillogású csövek, furcsa tükrök, titokzatos fogók, halvány ezüstök, az éles fényű mennyezeti lámpa, hűvös fogású, karcsú műszerek, a steril géz, a meztelen falak, a fecskendők párás fedők alatt, az éter, amely lengedezve illan, a gumikesztyűs, nesztelen kezek és kórlapok, személytelen nevek: az ember itt már nagyon egyedül van. Az ápolónők és az orvosok, a biztató és kedves mosolyok, a megnyugtató, komoly, halk szavak (a steril géz s a meztelen falak), az elzsongító, lágy és szép zene (kórház-keringő, tompa hangszórókból), a meztelen test riadt szégyene, a rettegés az ismeretlen kórtól, a duruzsoló, mindent tudó gépek, a kábelek a búgó gépeken, s az ünnepélyes és csendes ítélet: gépek, súgjátok meg, vajon még meddig élek? Az ember itt oly nagyon védtelen. 28