Rácz Olivér: Fekete angyal – válogatott versek 1937-1980

Fekete angyal - A műtő

Az ember itt oly nagyon védtelen. És szemérmes is, gyáván, ostobán elmereng még elhagyott otthonán, a pálmán, ott a meghitt kis sarokban, egy régi képen a fehér falon, a könyveken az ismerős sorokban s egy megkezdett, árva kéziraton. S miközben már a tű beléhatol, s beléhatol a langyos kábulat, már úgy látja csak, mint a bábukat, a nagy tükörben, a feje fölött, az orvos és az ápolónő arcát s egy ringatózó, opálos ködöt. S a rebbenő tudat és lét alól, amíg az éter halkan tovaillan — az ember itt oly nagyon egyedül van —, ó, áldott éter, altató oázis, újra kérdi a búgó gépeket, a gépeket s a hűvös késeket, mondjátok meg, még meddig élhetek, s élek-e majd hű szívekben tovább is? 29