Bányai Pál: Fakó földek

nyakát kukorékolásra és ugatott. Hirtelen megmerevedett és a betűk is megmerevedtek, mindig" kisebbek és kisebbek lettek, alig látszottak és jött egy csibe ési felszedte őket a csőrével és a csibe is énekelni kezdett: Kerekes kereken kerekíti kerekét . . . jánosík lehajolt a csibéhez és azt mondta neki: Kis csibe, nagy csibe, nem ugat hiába . . . Kell pisztoly? — A csibe azt mondta: Nem kell pisztoly óriás bácsi, vegyen nékem inkább nyalókát. — Olyan hangja volt, mint Jozskónak. Sz-sz-sz-sz . . . . Bogatyi egy nagy konyhakést tartott a kezében. Föléje hajolt, előszöir csak a hegyét szorította az oldalába, aztán mindig beljebb nyomta. . . . Felébredt. Az oldalához nyúlt. Egy kő szorította. Elővette a követ, kábán megnézte. Csak egész zavarosan emlékezett visSza álmára. Bogatyi arcát még mindig maga előtti látta. Egy ideig ide-oda ingatta a fejét. Olyan volt, mint a fogoly állat. De lassan tisztulni kezdett az agya. Ásított és fölkelt. Elindult lefelé. Amikor hazaért, azt mondta Márisának: „Valami nagyon butát álmodtam. Csak arra emlékszem, hogy a Bogatyi egy nagy konyhakést szúrt belém . . ." „Csak vigyázz, hogy az álomból aztán ne váljék valóság!'" Vacsora után elment a kocsmába. Alig egynéhányan ültek a csámpás lábú asztaloknál. Pipás Kulifáj, Sinka, Ferjencsik, Hnojár, az öreg Gringár, a félszemű Matala. A máskor oly hangos kocsmában csend volt. Hétköznap este csak a nagyon magányos

1 és 61