Bányai Pál: Fakó földek

szomorú emberek • vagy a javíthatatlan korhelyek szoktak ide eljárni. Akik most itt voltak azokon meglátszott, hogy nagyon magányosak és szomorúak. Néha hallani lehetett kortyantásukat és valami csengést, amit Sinkó, a kocsmáros okozott, amikor a kezefeje helyén levő vaskampóval hozzáért egy üveghez. Seszták odaült Sinkóhoz. Az ránézett bozontos szemöldöke alól. „Hát a kosarát hol hagyta?" „Otthon. Nem seftelni jöttem ide." „Pedig vettem volina valamit." „Ugyan mit?" „Hát gunárszárnyakat." Kényszeredetten nevetett. „Az anyám lúd lett, egész nap csak ^ágog, én a fia vagyok és mégsem vagyok gnnár . . ." Nagyot kortyolt az előtte levő pohárból. Seszták megvárta amig letette a poharat, amelyen egy repedés futott végig és csak azután mondta: „Lássa éntőlem nem kérheti a pap a párbért." „Nem hiszem én azt. A törvényben van a papnak a joga . . ." [Mindenki rájukfigyelt. „Én már húszban kiléptem az egyházból, azért nincs velem szemben joga a papnak." Most megszólalt pipás Kulifáj is. „Sohasem hallottam, hogy ilyesmit is lehet." „Pedig lehet. Csak el keíl menni a kerületi hivatalba, ott adnak olyan papirt, amit csak ki kell tölteni és! alá kell írni és soha többé nem kell párbért fizetni." Hnojár megkérdezte: 62