Bányai Pál: Fakó földek

nak a szemébe! Mondja, Ka meri! De kiváj­nák a hollók a szemét azonnyomban." Megfogta az őrmester kabátját és húzogatni kezdte. „No jöjjön már. Jöjjön!" Az őrmester ellökte a kezét. „Mint valami kullanosf kapaszkodsz az em­berbe. De ilyen a fajtád! Ha az ember rende­sen bánik veletek, akkor nem tud tőletek meg­szabadulni." Kilökte Dorka nyaniyát. Dorka nyanya sokáig álldogált a laktanya előtt. Olyan szeretett volna lenni, mint az a tündér a cigánymesében, aki ú j ja egy mozdu­latával egy egész világot sülyesztett el. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom