Bányai Pál: Fakó földek

11 Az éjjeli bakter, Sebó, hetvenhárom éves volt. Tíz óra felé elnézett a mulatságra. Vele volt kutyája, amelyet piszkos szürke szine miatt Hamunak nevezett. Megállt Sebó és nézte a mulatozókat. Régi vágású ember volt. Fényesre zsírozott haja, kétoldalt, vékony varkocsokban csüngött alá. Már nem táncoltak a kocsma udvarán. A cigányok Bednárik Miskónak és pajtásainak muzsikáltak. Furgyik Anti meglátta az öreget, gyönyörűséges faragott botját, amelyet úgy tartott, mint valamikor a királyok jogarukat. „Minek magának faragott bot Sebó apó?" „Faragatlan botja akármelyik bugrisnak is lehet, de ilyen faragott bot csak egy van az egész világon." Bednárik Miskó ingerelni akarta az öreget. „Adja el a botját." „Erigy már te, taknyos!" Végtelen megvetés volt a hangjában. 93