Bányai Pál: Fakó földek
fogadtam el. Aztán csak húzódozni kezdett velem és ledobott a földre." „Ránevettél?" „Muzsikáltak, hát azért nevettem. Amikor aztán az erdőben voltam, egyisizerre csak mellettem termett." Már nem ütötte. „Hányszor mondtam neked, hogy ne csavarogj egyedül az erdőben? Hányszor? jaj, te buta, te ... te . . .te szerencsétlen . . " Hirtelen gyanakodva ránézett. „Esküdj meg, hogy úgy volt." ,Jaj, hát nem hiszi? Hisz még a pendelyemet is össze-vissza isizakította." „Esküdj meg!" „A rossz nyavalya rothasszon el, ha nem * i" igaz! Dorka nyanya kiment a kalyibából. Kari megint magára húzta a takarót. Még a fülében csengett a bagoly rikoltása. Olyan erővel hunyta be a szemét, hogy szinte fájt. „Vissza kellene menni a kerítéshez . . Akkor nem történt semmi." Félretolta magáról a takarót. Lábait a földre tette. Hideg volt a föld. Megborzongott. Viszszafeküdt és újból betakarózott. Aztán nyitott szemmel a mennyezetet nézte. Dorka nyanya a csendőrlaktanya felé tartott. Rongyacigányrongyacigányrongyacigány. . . Minek a varrógép?! Hisz ha cigánylegény tette volna. De parasztlegény tette. Fehérhúsú parasiztlegény. Büdös parasztlegény. Ki kellene tépni a húsát! . . De van még igazság < . . Ka90