Bányai Pál: Fakó földek

egyszer kozmás ételt rak elébük az asszony, keservesen megtáncoltatják. így is lett. Egyebet sem lehetett hallani a faluban, mint lármát és veszekedést. Hnojár Anna, Ferjenesik Katalina, Matala Hanna és még sokan mások, hazamentek az anyjukhoz. Nem is tetszett már nekik annyira az új harcmód. Ha összejöttek, arról beszélgettek, hogy csak egy jó szót szólna a férfi, bizony hazamennének. A pap gazdasszonya észrevette ingadozásukat, megint felbíztatta őket, arról beszélt, hogy a vallásért harcolnak és elkárhoznának, hq/ engednének természetüknek. A férfiaknak is elég volt már a háborúskodásból. Sinka gyakran mondogatta: „Roszabb ez, mint a fronton a nagy háború alatt!" Valamelyik map elküldte legkisebbik fiát az anyjához. „Azt üzeni az apácska, hogy gyűjjön haza." CsJak sírva fakadt Sinkáné és bizony hazament. „Jaj, dehogy is bírom én már ki ezt a kutyamacska életet!" De csak SinJta felesége volt ilyen gyengeszívű. Mar Hnojár Anna sokkal keményebb fából volt faragva. Maga a férje jött egy nap érte. „Gyere már haza, sízentuccse nem bántalak!" „Egy tapodtat sem addig, amíg istentelen vagy." A falubeliek pedig nevetve nézték az istentelenek kínlódását. 70