Bányai Pál: Fakó földek

a kilépési nyilatkozatokat, huszonhármon ír­ták alá az íveket. Szörnyülködtek az asszoinyok, amikor tudo­mást szereztek a dologról A félszemű Matala felesége azonny ómban el is szaladt a paphoz. „Jaj, hogy ilyen szégyent kellett megélnem! Hát nem a pogány istentelenek közé állt az én férjem?! Ne engedje a tisztelendő! úr, hogy el­kárhozzon ..." „Csak erigy haza nyugodtan leányom, majd vasárnap, az Isten házában szót váltok a meg­tévelyedettekkel." Hazamenet Mataláné, akivel csak találkozott annak elmondta: „Olyan prédikációt fog tartani vasárnap a tisztelendő úr, hogy amióta világ a világ, még olyan nem hangzott el!" Este a férjének is ezt mondta. Nekitámadt ,a férfi. „Bolond vagy te! Te szidtad a papot a leg­jobban, mert eladatta a malacunkat, most meg bújsz belé." „Az más volt, akkor haragudtam." És most már nem haragszol?" „Mit érnék vele? A malacunkat amúgy sem kapom vissza, hát inkább megbékülök." „No nesze neked! Aztán kiismerje magát az ember az asszonyoknál." Vasárnapon, már a templom előtti gyüleke­zésnél meglátszott, hogy sokkal többen jöttek el, mint máskor. A vénasszonyok sorfalat ál­lottak és gúnyos megjegyzésekkel kisérték, ha valamelyik istentelen megjelent. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom