Bányai Pál: Fakó földek

„Nézd csak a Sinkát!" „De jól odaült." „Most meg a hátát tapogatja ..." „Jaaaj, meghalook, olyat kell nevetnem!" „Hát láttatok már ilyet? Odaugrik nagy hősiesen a lovak elé és aztán elesik. Hogy az ilyen ember minek van a világon?!" Sokaknak könny volt a szemében. A csendőrök körülvették a szekereket. - Most már akadály nélkül hagyhatták el a falut, ahol ezelőtt még gyilkolni akartak az emberek, csak vártak a mozdulatra, ajtnely megindítsa belőlük a harag áradását, cle a mozdulat félrecsúszott és a harag áradása helyett csak a nevetés tudott kijönni a lélekből. Sinkán nevettek. A maguk tehetetlenségén. Torz életükön. Sinka Ferenc nagyon öreg anyja még mindig a szekér után mutatott sárga reszkető újjával. „Gá-gá-gá-gá ..." 57