Bányai Pál: Fakó földek

Kilenckor kezdték meg az árverést, féltizenegyre már el is készültek vele. Mindent a kupecek vásároltak meg. Leginkább az zavarta meg a népeket, hogy inem számítottak avval, hogy akad majd valaki, aki megvegye holmijukat és íme mégis akadt. Valahogy nem tudták ezt megérteni. Mozdulatuk és hallgatásuk valószínűtlen volt, mint azon embereké a hangos filmben, h,a hirtetelen elromlik a gép ési némán pereg tovább a film. A végrehajtó elégedetten törölte meg izzadó homlokát. Kezet fogott a bíróval és a csendcr rökkel. A kupecek is. Aztán felültek az első szekérre. A szekér megmozdult éles csikorgással. Mintha ettől a hangtól valami változás ment volna végbe a tömeggel. Itt is, ott is megmozdult valaki. Olyan volt ez a megmozdulás, mint az alvó ember felébredésle. Sinka Ferenc nagyon öreg anyja kinyitotta száját, egy-egy sárga foga volt csak kétoldalt, a karját kinyújtotta és reszkető sárga újjával a szekérre mutatott. „Gá-gá-gá-gá ..." Izzott a levegő a naptól. Sinka Ferenc odaugrott a szekér elé, el akarta kapni a lovak zabláját, de rosszul számította ki az ugrást, a zabiák mellé nyúlt, megtántorodott és elvágódott. Bután ült a lovak előtt a földön. Valaki elkezdett nevetni. Valaki más követte példáját. A harmadik. A auegyedik. A tizedik. A huszadik. Röhögött a tömeg. 5b