Bányai Pál: Fakó földek

Bolond volt szegény, máskor sokat nevettek rajta a falusiak, de most senki sem nevetett rajta. Sinkáné elhallgatott hirtelen. Leült az öregasszony mellé és sírva fakadt. „Gá-gá-gá-gá ..." A kupecek vették meg a libákat, A kövérebbik kupec két ú j ját állandóan a mellényzsebében tartotta és hallhatóan pénzt csörgetett. Sinkáék után Hnojárék következtek. De akkor már ott állt három csendőr. Mire megérkeztek a férfiak a mezőről, már javában folyt az árverés. Kicsiny ember volt a végrehajtó, amikor kinyitotta száját, kilátszottak fekete fogai. Hogy a csendőröket a közelében érezte, bátrabb lett, néha megeresztett egy tréfát is. A soványabbik kupec nagyokat röhögött tréfáin. Mintha hordót döngetnének, olyan hangja volt röhögésének. Egyszer-kétszer valamelyik asszony is felnevetett hisztérikusan. Lassanként két szekér telt meg a sok dologgal. Párnákkal, dunyhákkal, libákkal, malacokkal, borjakkal, apró házbeli dolgokkal. Mintha felvágta volna valaki a Szegénység haisát és kiomlott volna béle, úgy hevert minden össze-vissza rakáson. A libák gágogtak, a malacok visítottak, a borjak bőgtek, mintha a párnáknak és dunyháknak és apró házbeli dolgoknak is hangjuk lett volna. A férfiak odaszorultak az assizonyok csoportjához és hallgattak. 55