Bányai Pál: Fakó földek

Sinkáné odaállt csípőire tett kézzel a végrehajtó elé. „Csak vigye, csak vigye, ha mondom. Ha talál olyan bolondot, aki megvegye ezt a semmi libácskákat! Jaj pedig, hogy gondoztam őket! Cipő lett volna belőlük a gyerekenek . . . Csak vigye, csak vigye, ha van szíve!" Bednárik András, a bíró, rászólt: „Ne akadékoskodj Mara." „Miit, hogy én ne akadékoskodjak?! Hát maga vesz majd cipőt a Ferkónak, a Jozskónak, a Katkának, meg annak, aki a hasamban o i( van r . . Előretolta nagy hasát és a bíró felé lökött vele és ahogy az hátrált, úgy követte. „Könnyű magának beszélni, ne akadékoskodj Mara! Ne akadékoskodj Mara! Ne akadékoskodj Maraaa ..." Meglibbentette szoknyáját hátul. Megvillant meztelen húsa. „Hát ez itten nem kéne?!" Még szögletesebb volt most az asszonyok arca. Nyakuk előrenyúlt, mint a sziszegő libáké. Akkor a Sinka Ferenc öreg anyja, aki eddig csak hangtalanul morzsolt fogatlan sízájával, nevetni kezdett. „Hihi, csak mutasd nékik a faradat lyányom. Csak mutasd nekik azt a sovány nagy faradat." Aztán elkezdett gágogni: „Gá-gá-gá-gá ..." Leült a földre, lábát széjjelvetette, a kezével olyan mozdulatokat végzett, mintha libát tömött volna. „Gá-gá-gá-gá ..." 54