Bányai Pál: Fakó földek

pártomra. Jaaaj, miért is' büntet engem úgy az Isteni?! öt gyereket szültem és most aztán boldogtalanabb vagyok az utolsó kapcarongynál. Jaaj, meghaloook. . . A szemét kiforgatta, egyszeriben sápadt lett az arca, tényleg úgy nézett ki, mintha halálán lett volna. De félszemmel meglátta akkor, hogy röhögött Kalináné, egyszeriben visszatért belé az erő. „Csak tátogassa azt a fogatlan száját. Azt hiszi, hogy nem tudom, hogy a doktor csinálta azokat a fehér hamis fogait akikkel mindenre, ami nadrágot visel ránevet? (Még tán a madárijesztőt is magára húzná. De azt megmondom, hogy abból a kakasból pör lesz! Nagy pör, óriási pör, olyan, hogy száz bíró fogja kimondani az ítéletet ..." Mint a fergeteg rohant be a házba. Hnojár Ferenc egész idő alatt csak mosolygott kajla bajusza alatt. Ismerte már felesége szokását. Hagyná kellett, hadd veszekedje ki magát, annál hamarább békélt meg. Nem egyszer veszett ő már össze Kalinánéval, a végén megint csak kibékültek. Legyintett a kezével és lassú komótos léptekkel elindult a földek felé. De csak vesztére ment. Mert alig dolgozott valamit, hát nagy vita tört ki közte meg Ferjencsik Antal között. Mert Fer jencsik azt mesélte neki, hogy bizony sajnálhatta, hogy elment, mert ezalatt repülőgépet látott, csak úgy csillogott az alja a naptól. Nem akarta elhinni. „Mit, hát én hazudok?" „A szeme szikrázott, oszt azt hitte, hogy re51