Bányai Pál: Fakó földek

szedj ét, de nem avatkozott bele dolgukba. Pedig kedvet érzett arra, hogy odadörgölje orruk alá: Lássátok, ilyen a ti híres papotok! Amíg fiziettek, addig jó és emberséges', de ha nem fizettek, mindjárt elveszíti jó természetét. bía reggelenként találkozott vele mostanában, gúnyosan a szemébe vigyorgott. Voltak, akik védelmükbe vették a papot. Azt mondták: „Nem is a tisztelendői úr a bűnös, hanem az a kövér áspiskígyó, a gazdasszonya. Annak kéne levágni a kontyát és< szégyenszemre kiseprűzni a faluból, mert hogy olyan kapzsi természetű!" Különösen „pipás" Kulifáj Antal védelmezte. Azért hívták pipásnak, mert még álmában sem vette ki a pipát szájából. Egyszer már le is égett a szokása miatt, összebeszélt néhány emberrel és

1 vagy tízen elmentek a paphoz. „Tisztelendő uram, nagy most a szegénység. Tessék már őszig várni, szeintuccse, hogy fizetünk akkor!" Amikor előtte állottak a parasztok, zavarba jött a pap. Nézte őket szótlanul, öregek voltak, fiatalabbak. Arcuk csontos volt és elnyúzott az élettől, akár a föld, amelyen dolgoztak. Ezekkel szemben legyen ő kíméletlen? Hisz az ő apjának is olyan volt az arca, mint amott az öreg Gringárnak. Hisz az 6 népe ez, az ő nyelvén beszéltek, énekeltek, sírtak. Isten népe ez, Isten nyája. Az ő nyája. Jó és emberséges pásztoruk volt eddig. Várni fog őszig. A keresztényi szereltet előbbre való holmi! hívságoknál. Hívságoknál? Nem hívság az. Isten di47