Bányai Pál: Fakó földek

t jással, tyúkkal, más ajándékkal elküldték hoz­zá feleségüket, hogy ilyen módon türelemre bírják. „Jaj, dehogy tud most az én uram fizetni. Majd ősszel, ha eladtuk a termést. Honnét volna most tavasszal pénzünk?!" Talán le is mondott volna a pap a teritőről, ha nem járt volna a nyakára annyit a régi­ségkereskedő és ha gazdasszonya nem rágta volna annyit a fülét. Mert már kiszámította, hogy a párbérből annyi pénz futna be, hogy meg lehetne venni a terítőt és a bankba is le­hetne tenni belőle. „Olyan a tisztelendő úr, mint egy darab ke­nyér. Tudják ezt ezek a bugrisok. Hogy nin­csen pénzük? Dehogy nincsen, csak harisnyá­ban tartogatják, dugdossák a szalmazsákba. Tarka kendőre, selyemharisnyára, meg uram­bocsáss! kombinéra, igen kombinéra, meg pá­linkára telik, csak ha a papinak kell kifizetni a járandóságát, akkor nincsen . . . De hát a tisz­telendő úr sosem hallgat reám, mintha a falnak beszélnék . . . Jaaj, be keserves az én életem." „No jól van már, ne sírjcm..." A pap követelése behajtását átadta egy ügy­védnek. Az ügyvéd felszólította az adósokat, hogy fizessenek. Voltak, akik morogva fizet­tek, de sokan, akárhogy is szerettek volna, nem tudtak. Az ügyvéd végrehajtót küldött a nyakukra. Felzúdultak a parasztok. „Hát ilyen a keresztényi szeretet?!" „Nem hittük volna ezt a mi papunkról . . ." Seszták hallgatta az emberek zúgolódó be­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom