Bányai Pál: Fakó földek
tisztelet. Mindenütt megígérték, hogy eljönnek unokája lakodalmára. „A pap fogja megesketni őket." — mondta Dorka nyanya, hogy így még nagyobb súlya legyen meghívásának. Nem sokat adtak a cigányok a papi áldásra, leginkább csak „vadul" éltek egymással, mert drága volt a pap és a vér is hatalmasabb volt nála. De azért nagyon megbecsülték a „papos" lakodalmakat. Dorka nyanya akarta úgy, hogy Kari a pap előtt esküdjék meg. A varrógép kötelezte erre. Más cigányleány úgy élhetett a párjával, ahogy akart, de az ő unokája, aki majd egyszer varrógépe és becsülete örököse lesz, az nem élhetett csak úgy, akárhogy. Fáradtan jött haza Dorka nyanya. Sosoly és Kari már aludtak, átölelve tartották egymást. A hold az arcukba sütött. Egy ideig nézte őket, aztán csendesen sírni kezdett. Az egész környék cigánysága készült a lakodalomra. A faluban is tudomást szereztek a cigánylakodalomról. Hnojár Anna már rég kibékült Kalináné val, azóta csupa édesség volt a beszédjük. „Jaj, édes Kalináné, hát hallotta már?" „Ugyan mit?" „Hát, hogy valami híres cigánylakodalom lesz, még idegen országból is eljönnek a' vajdák. Annak a „varrógépes"-nek az unokája," — most egy kissé lehalkította a hangját — „akit a Bednárik András fia szorongatott meg 179 12.*