Bányai Pál: Fakó földek

az erdőben, az megy férjhez, ahhoz a vörös­hajú, szeplős; széltolóhoz." „Könnyű nekik nagy lakodalmat csapni, ele­get lopkodták a más ember holmiját!" „Igaz is, édes Kalináné, maga mindig eltalál­ja az igazat. Mondtam is tegnap az én uram­nak, hogy maga okos asszony és én inkább be­szélek magával, mint avval a felfújt Seszták­néval . . . Ügy jár, mint valami városi asszony!" „Pedig nincs oka, hogy úgy felfújja magát!... Hisz, ha én beszélni akarnék, bizony csodál­kozna mindenki ..." „No, mondja már mit tud róla?" Egész közel hajolt hozzá Kalináné és sug­dosott egy ideig a fülébe. Hnojár Anna szörnyülködve csapta össze a kezét. „No de ilyet!" Még egy ideig sugdolództak. A szemük csil­logott. Olyan jóllakott volt az arcuk, mintha valami testi élvezetben részesültek volna. Mások is a cigánylakodalomról beszéllek. Még senki sem felejtette el a lopásokat és Futala te­henének az esetét és amit máskülönben közöm­bösen, vagy nevetve fogadtak volna, most va­lami különös haragot váltott ki belőlük. „Könnyű nekik nagy lakodalmat ülni, ami­kor tőlünk lopták a hozzávalót!" Valahogy így gondolkozott majdnem min­denki. Aztán meg azon nevettek az egész faluban, hogy Dorka nyanya ünnepélyesen meghívta Sesztákot a lakodalomra és az meg is ígérte, hogy elmegy. 180

Next

/
Oldalképek
Tartalom