Bányai Pál: Fakó földek

„Mert te azt mondtad, hogy hazudok." „És miért mész dolgozni? És én akkor egyedül legyek?" „Muszáj pénzt keresni, hogy szardíniát vehessek." „Az jó lesz!" Aztán kergetőztek. Másnap elment Sosoly a városba. Jelentkezett egy építkezésnél. Felvették téglahordónak. De csak két óráig dolgozott. Rákiáltott a pallér ® ő a szemébe röhögött:. Olyan volt nála ez, mint a barátságos kutyánál a farkcsóválás. De a pallér azt hitte, hogy kineveti és még jobban ordított és amikor Sosoly csak tovább röhögött, megfogta gallérjánál, belerúgott nadrágjába és kidobta. Még a két óráért járó bélét sem akarta kifizetni. Egy ideig ott korgcsorgott Sosoly az építkezés körül és szidta a pallért, de aztán megunta és elment. Pedig hogy erősködött Karinak, hogy szerez szardíniát. Hát most mit csináljon? Nagyot gondolt és bement egy csemegekereskeaésbe. A boltos tízfillérest nyújtott feléje. De Sosoly azt mondta: „Kezitcsókolom, adjon

1 inkább egy skatulyácska szardiniácskát, tekintetes úr." Bizony kidobta a boltos. Már rég eltűnt Sosoly, amikor még mindig dohogott. „Manapság már szardínia kell a cigányoknak is. Miért nem mindjárt lazac, ananász, vagy fecskefészek?! Szardínia. Hová fog ez vezetni? Legalább ne kellene annyi adót fizetni! Szardínia. Nem rossz ..." 177 12