Bányai Pál: Fakó földek

morkodott, de aztán észrevett egy férgecskét a földön és fürgén utánakapott csőrével. „No ez már rendben van." — jelentette ki Márisa elégedetten. De aztán az egyik malaccal volt baja. Odadörzsölte hátát az egyik ólléchez, valamelyik kiálló szeg megsérthette, mert csupa vér volt. „Jóistenem, be sok bajom van!" A férjét szidta, hogy nem törődött eléggé az otthonával. Neki kellett volna meglátnia, hogy kiállt a szög a lécből és ki kellett volna húznia belőle. „No, jól van, jól, csak ne szomorkodj, kutya bajod sem lesz tőle." — vigasztalta a malacot. Maga akarta a szöget a lécből kihúzni, de csak azt érte el, hogy megsértette az ujját. Szopogatta a vért és arra gondolt, hogy talán nem is igaz az, hogy ha. üveg törik, az szerencsét jelent. Mintha tótágast állt volna egész napja, ez ctsak kezdete voli'i a sok bajnak. Alighogy visszament a konyhába, észrevette, hogy a tűzhely egyik falán nagy repedés képződött. Hogy az az ember semmivel sem törődött! Pedig megmondta neki, hogy ne a cigányokon járjon az esze, nem Krisztus ő, hogy megváltsa az emberiséget, hanem bosnyák. De hiába. Akár a falra hányt volna borsót. Hozzáfogott a kenyérdagasztáshoz. Csak ne volna olyan rosisz természete a férjének! Milyen szép is volt az, amikor idejöttek a faluba. Gyerekkora óta nem örült ágy 168