Bányai Pál: Fakó földek
lálta el a fenés ütemét. Úgy dolgozott, mintha az élete függött volna ettől. Néha abbahagyta munkáját. Megtörülte izzadó homlokát és szagolta a frissen vágott füvet, amelynek olyan szaga volt, mint a nehéz nemes born-ak. Kint ebédelt a mezőn. És este, amikor hazament, együtt énekelt a kaszálókkal. Csak amikor már otthon volt, érezte a rettenetes fáradságot minden porcikájában. De még nem tudott lefeküdni. Izgatottan fel és alá járkált és arról beszélt, hogy most kitanulja a kaszálást, azt mondta & Kulifáj, hogy jó tartása van hozzá, egész derék arató válnék belőle és majd, ha a maga földjéni fog dolgozni, akkor fogja csak megmutatni, hogy mit tud igazán. Márisa hallgatt.a áradozó szavait és valami különös nyugtalanság fogta el. 152