Bányai Pál: Fakó földek

17 Kari a városban dolgozott. Homokot hordott egy másik cigánylánny.al. Megszitálta a homokot a mész felett, a köveket, amelyek visszamaradtak a szitában, kiöntötte és közben figyelte, hogyan változott meg a mész fehér szine, hogyani lett malter belőle. A munka eltakarta az emlékezést. De útközben hazafelé és otthon evés közben és éjszaka, egyébre sem tudott gondolni, mint arra, ami az erdőben történt. Miskóval perelt. Miért tette azt vele? Hisz nem bántotta, hogy ellensége legyen. Miért tőle vitt szerelmet? Hisz, ha szerelmet akart, ott volt a maga fajtája. Ha szépen kérte volna, simogatással, játékkal, virágos szavakkal környékezte voln,a meg, talán megadta volna magát neki. Hisz szebb volt Miskó a cigánylegényeknél, a szaga is jobb volt. De ezt' még magának is alig merte bevallani. Rossz volt az az ital nagyon, amit Dorka nyanya főzött nadragulya levelekből, amit ki 153