Bányai Pál: Fakó földek

letagadott volna mindent. Neki hitt volna mindenki, nem annak a gyügének. Licskó elfecsegheti magát, Mara is tudott mindenről és amilyen izgága természetű az a bosnyák, biztos utánajárt volna a dolognak. Mégiscsak hiba volt, hogy Licskóval szövetkezett. Azon gondolkozott, hogy ne menjení-e el a csendőrségre és ne jelentse-e fel. Akkor tisztán állana az egész falu előtt. Azért is hibáztatta magát, hogy megállította a bosnyákot és megfenyegette. Nem is gondolt ilyesmire, de amikor meglátta, hirtelen cs,ak hozzá kellett, hogy lepjen és megmondja neki, ami a begyében volt. Rosszkedvű volt egész nap. Embereit a mezőn hajcsárolta. „Persze, ha nincs itt a gazda, akkor mindenki lustálkodik! Hát lopom én a pénzemet, hogy lustákat fizessek?! ..." Az egyik béresgyereket munka közben alváson kapta rajta. Ostorral kergette. Avval fenyegette, hogy a szemét kiszedi, a bélit kiontja, a kutyáknak veti oda, hadd lakmározzanak büdös, lusta húsából. A legcsekélyebb rendetlenség is diihrohamokat váltott ki belőle. Licskóhoz mégis feltűnően barátságos volt. Fiam-n,ak szólította, titokban tejet és vajat és füstölt húsokat küldött általa Marának. Pedig a legszívesebben megfojtotta volna. Néha szégyenkezést érzett amiatt, hogy ilyen hitvány emberrel volt közöis dolga. Csak akkor derült fel a kedve, ha meglátogatta Miskót a kórházban. Ha alva találta, fölébe hajolt és vonásai ilyenkor megenyhültek. 148