Bányai Pál: Fakó földek

16 Ravasz, ravasz volt Bednárik András. Amikor letartóztatták a csendőrök Chuchlót, megtiltotta Licskónak, hogy lopni járjon, nehogy a tettesek elfogatása után, gyanút keltsenek az újabb lopások. Licskó szótfogadott. De nagyon nehezére esett. Éjszakánként nyugtalanul forgolódott a fekhelyén, ki szeretett volna menni, árnyként végigsuhanni a sötétségen és lopakodva lopni. Amikor először osont végig a falun, még félt. A sötétség tele volt fenyegetéssel. De azután már csak vad öirömöt érzett, különös torz elégtételt, hogy íme ő is kárt okozhat azoknak, akik világéletében csak csúfolták ési bántották. És ha nem tartotta volna M^ra vissza, a bíró tilalma dacára is kilopakodott volna az éjszakába, olyan erővel fogta el néha vágy. Amikor szövetkezett Bednárik András Licskóval, nem hitte volna, hogy valaki megzavarhatná tervét. Arra is elkészült, hogy rajta kap^ ják Licskót, de ebben az esetben, egyszerűen 147 10*