Bányai Pál: Fakó földek

„ . . . Az őrmesternek az lett volna a kötelessége, hogy felelősségre vonja a fiatal Bednárikot és ha igaz volt, amit a cigányasszony mondott, le kellett volna tartóztatnia ... A törvény előtt mindenkinek a szava egyformán számít. A cigány is ember . . . Még baja is lehet ebből az őrmesternek!" Bencsik dühösen mozgolódott. „Antikrisztus! . . . Senki sem hívta ide, egyszerre csak itt termett az idegenből és mindjárt a feje tetejére szeretné állítani a falut . . . Az istentelenséggel kezdte, a esendő rőrmesterrel folytatja, maholnap meg már rabolni és gyilkolni is fog . . . Miért tűri ezt a csendőrség?! ..." Kiköpött. Nyikorgott az istállóajtó. Az Andris, a legidősebbik fia ment át az udvaron. Magával hozott valamit az istálló meleg, állati gőzéből. Bencsik szaglászott, Szerette az istállószagot. Várta, hogy szóljon valamit a fia, de az csak elment mellette szó nélkül. „Meg sem lát, mintha már a világon sem volnék. Megállj csak, még sokáig az én füttyöm szerint fogsz táncolni. Te is meg a sógoraid is..." Nevetett és a kezét dörzsölte. Mintha üvegpapirosból lenne, olyan száraz hangot hallatott két tenyere. Igen. Manapság a fiatalság szeretne parancsolni az öregeknek. Majd mindjárt megmondja, hogy mit. Amíg ő él, addig ő az úr a házban, akárhogy isi kapálódzanak ellene a fiai és vői. Hogyisne, átírni a birtokot. Az kéne csak, hogy aztán ebek kosztján tartsák és kö117