Bányai Pál: Fakó földek

nyörögnie kelljen még egy pakli dohányért is . . . Dehogy tesz ő ilyen butát ... És akinek nem tetszik, az mehet ... Ési ha nagyon feldiihösítik azért is elzarándokol a Szentföldre . . . Rómában már volt, Franciaországban isi, a cso' datevő Szűz előitt, ahol annyi mankó van. a barlangban . . . Milyen szép is lenne, ha Jézus sírja előtt lehelné ki a lelkét! . . . Gondolatai annyira lefoglalták, hogy egy ideig nem hallotta, hogy miről beszéltek a szomszédban. Most megint felfigyelt. Kulifáj besizélt. „Minden bajnak az az oka, hogy Masziarik urat gonosz tanácsadók veszik körül, abban a isizáztornyú Prágában. Talán nem is tudja, hogy milyen nagy szegénységben élünk . . Azt mondják pedig, hogy jó ember ... El kellene menni hozzá panaszra, biztosan meghallgatna minket ..." ^Valamikor réges-régen a királyok szegényruhában jártak el a nép közé. Őket nem tudták becsapni a tanácsadó urak . . ." Ezt Hnojár mondta. Az öreg Gringár mindjárt válaszolt is neki huhogó hangján. „Már hogy mondhatsz ilyen butákat! A királyt azt senki sem ismeri, könnyű volt neki elmenni sízegényruhában a nép közé, de Masziarik urat mindenki ismeri, mindenki félne az ilyen nagy úrtól . . ." „Beszéd ez csak! Egy új Jánosiknak kellene eljönnie, aki aztán venne a gazdagoktól és adna a szegényeknek ..." Dühösen morgott Bencsik. 118