Bányai Pál: Fakó földek

sért és akit megfog, annak elharapja a torkát hegyes fogaival és kiszívja a véré't és a gyerekét avval táplálja. Már nagyobbacska gyerek volt, de még mindig félt egyedül elmenni a pocsolya mellett. Később, már legényke volt, avval szórakozott pajtásaival, hogy magányos cigán y a s zóny oka t dobált; meg kővel. Néha hatost ígértek valamelyik cigányasszonynak, hogy hajtsa fel elől a szoknyáját. Gyerekkorától kezdve nem tekintette a cigányokat embereknek. És ez annyira magától értetődött, hogy nem is gondolkozott soha hozzájuk való viszonyáról. Itt voltak körülötte, itt éltek furcsán és tegezte őiket és ők magázták őt. De most úgy érezte, hogy valami hiba történt. A csendőrőrmesternek nem lett volna szabad csak úgy egyszerűen kidobnia Dorka nyanyát. Ki kellett volna vizsgálnia a dolgot és ha bűnös volt a fiatal Bednárik, úgy le kellett volna tartóztatni. Demokrácia van. A törvény előtt mindenki egyforma. Vájjon ő mit tett volna a csendőrőrmester helyében? Valószínűleg ugyanazt. Nem hiit volna a cigányasszonynak. Hisz mindenki tudja, hogy szeretnek hazudozni a cigányok. De nem. Mégsem tette volna ugyanazt. Mert, ha nem is hitt volna neki, azért mégis elment volna, hogy kivizsgálja, hogy mi volt abban igaz, amit mondott. Talán az sem volt igaz, amit neki meséltek a cigányok? De különben is, mi köze az egészhez?! Őt bántotta valaki? Igaza volt Marisának. Csak a maga élete fontos, a mások baját távol kell, hogy tartsa magától. 111