Bányai Pál: Fakó földek

ború előtt, megválasztották bírónak. Az első ember lett a faluban. Már csak egy vágya volt: sok, sok földet akart szerezni. A begyek között kevés a föld. Senki sem adja el az életét, ha nem muszáj. De ez a vágya is teljesült a háború után, amikor a telepesek földjei felszabadultak. Jó párt volt az agrárpárt, hatalmas párt, annak a segítségével akkor mindent el lehetett érni. Nyolcvankét hold földön gazdálkodhatott. Valamikor fehér kőházban akart élni, jóízű, mosolygó asszony oldalán, hangos gyereknyáj közepette. Jó gazda szeretett volna lenni és jó pásztor: gondtalan galambősz vén. A fehér kőház megvolt. Megvolt a föld is. Csak asszonya nem volt és gyereknyája nem lett. Első felesége meghalt gyerekágyban, második feleségét kedvenc lova rúgta halálra. És csak egy gyereke lett. Néha arra gondolt, hogy azért, hogý annyi örömben részesítette, a föld maga volt az, aki nem akarta, hogy más vágyai teljesüljenek. Üldözi őt a föld? Már sajnálja tőle azt az örömet is, hogy fia van? „Fiam. Szép tarajos kakaskám." Lehajtotta a fejét. Száraz, siovánv arcában volt valami a hódítók keménységéből. A nyakán mély forradás látszott. Jób volt Bednárik András, bibliai szenvedő vén. Amig körülötte volt a gyerek, járt. evett, dolgozott, dacoskodott, olyan magától értetődő 103