Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

árviadal Kosztolánföldért

M? Párviadal Kosztolánföldért. A vasút, mely csaknem eredetétől robog párhuzamosan a Nyitra keskeny medrével, Novák alatt hurokban átszeli a folyót s kis fenyőliget kulisszájából mosolyog elénk Nemeskosztolány takaros állomása. Tulajdonképen afféle közös megálló, Nemeskosztolányon túl még két további falu állomása is. Ma Alsó- és Felső-Kamenecnek ismeri őket a térkép, ám nem is olyan régen még más névre hallgattak. Alsó- és Felső-Kosztolány, rövidítve Al- és Fel-Kosztolán volt a nevük. A három falu, a hármas Kosztolány kiterjedt határának pedig külön elnevezése volt a Nyitravölgyben. Kosztolán-földnek nevezték el ezt a vidéket s Kosztolánföld nevével gyakran találkozott az, aki a Nyitravölgy történelmének porladó fóiiánsait forgatta. Kosztolánföld híres nemesi családnak a Kosztolányiaknak volt családi bölcsője. Fel-Kosztolánban ma is látható régi sziklaváruk nyoma s birtokaikat máig is megtartották Kosztolánföldön. Az előkelő nemesek a vidék történelmében majd oly szerepet vittek, mint a Divék-sarjak. Kosztolányi András Mansfeld seregeinek volt vezetője, aki a svédeket Bocskay Istvánig kalauzolta, Kosztolányi György — egyházi nevén Georgus Policarpus — Mátyás király követe volt a pápai udvarnál, Kosztolányi László a hétéves háborúnak híres hadvezére, Kosztolányi Mór a 48-as szabadságharc kapitánya volt, a megyei és országos közélet híres embereinek pedig egész skálája rekrutálódott Kosztolánföld nemesi családjából. Nem csoda tehát, hogy a monda, melyet a szóhagyomány Kosztolánföldhöz kapcsol, épp a Kosztolányi családhoz s a család híres őseinek személyéhez fűződik. A család ősei — meséli Kosztolánföld mondája — Kelemen és Paska lovagok békésen éltek egymás szom— 62 —