Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

árviadal Kosztolánföldért

szédságában. Harcos természetű, kalandosvérű lovagok voltak, akik nem egy lovagi torna alkalmából tették híressé nevüket, egymás határait azonban tiszteletben tartották s Kosztolánföld birtokáért nem háborgatták egymást. Bezzeg, az utódok! Már fiaik között tört ki a viszálykodás Kosztolánföld birtokáért s az unokák között már valóságos családi háborúsággá fejlődött. Paska leszármazottja, Kosztolányi Tamás egész Fel-Kosztolánra támasztott igényt s jobbágyaival formálisan rá is támadott Fel-Kosztolánra s a Kelemen-ivadékokra. Az unokatestvérek között valóságos háború fejdődött ki Kosztolánföldért, melynek során elpusztult az egyik Kelemenunoka is. önön unokatestvére, a támadó Tamás forgatta meg szivében lándzsáját s holttestén keresztül foglalta el Fel-Kosztolánt. — De ezt már nem hagyom annyiban! — bőszült fel az elhullt Kelemen-unoka testvére: Csankon, aki utólag szerzett tudomást Fel-Kosztolán megrohanásáról s arról, hogy családi birtokukba Tamás telepedett. Nyergeltetek és egyenesen Budára lovagolt, hogy panaszt tegyen. Nagy Lajos király ugyanis ekkor már Európaszerte híres udvarát Budára helyeztette, ott építtette fel a lovagkor minden Ízlésével és pompájával palotáját, melyet nemzedéke Attila várának nevezett s ott székelt az ország legfőbb itélőmestere — a nádor is. Hozzá sietett Csankon panaszra. De Tamás sem volt rest- — Mit akar Csankon ? — pattogott magában ? — Fel-Kosztolán mindenkor a Paskaág birtoka volt s Csankon fivérével együtt csak bitorolta. Hogy elesett fivére a harcban? Miért védte a jogtalant? Jogos ügy érdekében fogtam fegyvert, mikor FelKosztolánt visszaszereztem ! A két Kosztolányi majdnem egy időben érkezett meg a királyi udvarba. Mindketten bebocsájtást nyertek a nádorhoz, aki figyelmesen meg is hallgatta mindkettőjük panaszát. Csankon váltig hangoztatta, hogy Tamás ősi birtokából akarja kiforgatni, Tamás az ellenkezőjét bizonyítgatta azt, hogy épp Csankon az, aki azt bitorolja, ami őt nem illeti. Régi okmányokat és nyilatkozatokat — 63 —