Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A királynő kedvese

ez a család valóban kihalt. Vájjon létezett-e családjukban Júlia, akinek nevéhez monda fűződik, — nehéz megbízhatóan megállapítani s nem is feladatunk e könyv keretei között. Júlia mondáját azonban ma is őrzi a szóhagyomány s Janota a Slovenské Hradyban fel is dolgozta. Minthogy Kesellőkő visszaszállott a koronára, a király 1434-ben Majthényi Györgynek adományozta s azóta a vár, s a birtok a Majthényi család fészkévé vált*) egész addig, mígnem a vár pusztulása után le nem húzódott Novákra. Kesellőkő vára felett azóta az enyészet vált úrrá, málló kövei felett legfeljebb ha bagoly huhog s régi hírnevének talán egyetlen emlékeként a néphit maradt vissza — mely szerint teliholdas éjszakákon ma is megjelenik a romokon Júlia fehér szellemalakja — s régi szépségében,, holtán túl is visszavárja hűtlen kedvesét... *) Majthényi család Kesellőkőről nyerte nemesi előnevét is. — 61