Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A királynő kedvese

Júlia Kesellőkő várában a bástyafokról hiába fürkészte az utat. Azt tudta, hogy a három harcos közül kettő már soha nem fog visszatérni, annál szerelmesebb szívvel várta a dicsőséges harmadikat. Hisz azt mondta, hogy kis idő múlva ott fog dobogni mène Kesellőkő várfoka alatt! Deli Balázs pedig nem fogja megszegni szavát, amit szerelmes szívvel adott! Az országút lovasa azonban egyre késett. Visszatért már az összes nyitrai dalia Galambóc alól, csak Deli Balázs hiányzott. Júlia várt minden nap, napestig, rendületlenül. Múltak a hetek, múltak a hónapok, és Júlia egyre várt. Minden nap zavarosabb szemekkel ült ki a bástyafokra, leste a vár alatt kanyargó utat — várta vissza Balázst. Hiába mondták Júliának, hogy Balázs a királynő kedvese, a hírt már nem foghatta fel elborult agya. Az ő eszejárása megállott Galambócnál és az adott szó szentségénél. Eszelősen ült ki minden este a várfokára, hogy köszöntse szerelmesét, aki most tér vissza a galambóci csatából. Balázs gróf deli termete már rég a föld alatt porladt (az első csatában érte golyó, amely a királynő karjaiból szóllította el) de Júlia továbbra is visszavárta. Az idő rokkáján egyre peregtek az évek, a kesellőkői várkisasszony ében haját belepte az évek hava, pozsgás piros orcájából ráncosán fityegett a bőr — de változatlanul ott ült minden este a vár bástyafokán egész a késő éjszakáig. Kísértetiesen festett alakja az éjszakai holdfényben — amint a várfalon ült és várt. Az egyik téli éjszakán aztán a holdfénnyel együtt csontig maró hideg fagy szitált alá az égből, s Júlia többé nem kelt fel a bástyafokról. Ott fagyott meg a vártán, ahova szerelmesének kellett megjönnie a galambóci csatából. Szörnyűek voltak a megfagyott, eszelős vénkisasszony szemei, tágultan meredtek előre, mintha még a halálban is kerestek volna valakit, aki az életben soha nem tért vissza. Mikor pedig bezárult mögötte a kripta ajtaja — fejjel lefelé fordították rajta a családi címert. Júlia volt a család utolsó sarja Kesellőkőn ... Kesellőkő regéjének történelmi magva után kutatva annyit lehet megállapítanunk, hogy a vár valóban a Pásztói Kakas család tulajdonát képezte Zsigmond idejében, s — 60 —