Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A piaristák bibliája

lobbant. Lefeküdt; s csakhamar elnyomta az álom. A sötétben azonban felriadt. Túlvilági társa állott ágya előtt... — Honnan jősz ? — kérdezte ijedten, mikor meglátta. Mély álomból riadt fel: nem tudta, vájjon valóság áll-e szemei előtt, vagy az álom kergeti a képet s viziót lát fáradt agya. A purgatóriumból — felelt vissza a túlvilági társ. A privigyei rendtársriak eszébe jutott, hogy társa kételkedett az írásban s így istenfélő élete mellett is vezekelnie kell... Van túlvilág? — folytatta bátortalanul az életben maradt rendtárs. — Van — felelte a másik — de nem az, amit Te, sem az, amit én elképzeltem. — Tégy bizonyítékot! — kérlelte őt a rendtárs. A halott rátette kezét az asztalon fekvő bibliára és szellemalakja szertefoszlott a sötétben. Társa pedig a viziónak, a lidérces látomásnak kimerültségében újból elaludt. Alig ébresztették fel hajnalban a nap első rózsás sugarai — azonnal felugrott ágyából, a bibliához sietett Egész lényében megdöbbent: a bibliát izzó tenyér égette át Nemcsak a fedőlapot perzselte át a purgatóriumból visszatért rendtárs keze, de a vaskos bibliát a századik lapig égette át. A fedőlapon túl kilencvenkilenc megpörkölt lapon tisztán, kivehetőn maradt vissza a tüzes tenyér és lángújjak nyoma. A privigyei piarista tehát beváltotta fogadalmát. Visszatért és jelt adott a túlvilágról, mint aki kétkedéséért vezekel... így őrzi a piarista biblia mondáját a privigyei szóhagyomány. A legendás történet való tényeken alapszik. A privigyei piarista kolostor iratai máig is őrzik az izzó tenyér s a purgatóriumi látogató tényleges történetének adatait — az érdekes biblia azonban már nincs Privigyén. Az 1918-as államfordulat idején a rend az értékes relikviát Budapestre vitette, nehogy a zűrzavar áldozatává essék, mint annak idején Privigye értékes levéltára. A mondát azonban ma is változatlanul őrzi a köztudat - 36 —