Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Az ozmán vére

Äz ozmán vére. A Nyitra felső vízrendszerének jobboldali mellékfolyói nagyobbrészt Trencsén földjén fakadnak. Innen szállítják medrükben a vizzé olvadt havat, melyet a nap mosolya valahol a Magura és a Kis Fátra ormain csókolt le. Az első nagyobb mellékfolyó, a Belanka Zliechov alatt búvik elő s a hegy túlsó oldalán eredő Podhrágy patak, vizével már a Vágót gyarapítja. A másik jelentősebb mellékfolyó, a Bebrava valamivel délebbre fakad ugyan — de épúgy Trencsén mélyében mint a Belanka, s a két nagyobb mellékfolyó egyre közeledő szára háromszögalakú területet zár be, melynek vedregényes erdőit a sebesfolyású Radisa, a Bebrava mellékvize öntözi. A hegyek közé zárt Radisa partján, a Bebrava — Belanka háromszögnek amúgy a közepén, kúpos csúcs szökken az égnek, tetején pihen Ugróc egykori várának visszamaradt emléke... Ugróc — vagy ahogy a nyitraparti Kis- és Nagyugróccal ellentétben nevezik Zay-ugróc — vagy egy félórányira esik a hasonnevű községtől, a szlovákiai fafeldolgozó ipar egyik fontos gócától. Mint a neve is mutatja, a Zay grófok ősi vára ez, akik még 1544-ben nyerték adományképen 1. Ferdinándtól s akik az ősi családi birtokot máig is változatlanul megtartották. A falutól az egykori sasfészekig szűk erdei út vezet a Radisa völgyében s alig lépjük át a patak hídját, már is ott találjuk magunkat a várhegy tövében, bárhogy is rejtsék a környező hegyek. A vár úgy fest, mint egy, a lombok közé szúrt kőskatulya — ma is összefüggő tömbű épületet alkot, melyet az idő megkímélt. Talán annak bizonyítékául, hogy a félreeső és rejtett radisaparti várrom nem láthatott sok ostromot és támadást... Ugróc valóban nem jelentett lényegesebb hadászati — 37 —