Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

A piaristák bibliája

M impozáns freskó díszíti, melynek optikai játéka csak emeli a templom valóságban is hatalmas dimenzióit. A templom közepéből lejárat vezet a kriptába, melyben újabb oltár van, s melynek falain márványtábla őrzi azok emlékét, akik utolsó pihenőjükké választották az Isten házát. A rendház balról fűződik a templomhoz, sárgafalú, háromablaksoros épület. Méretei bizonyítják, hogy a kegyesrend egyik legnagyobb klastromát építette meg Privigyén s nyitotta meg benne gimnáziumát, mely egész Felsőnyitrában messze sugározta szét a kultúra éltető sugarait. Ma a piaristák emlékeit Privigyén csak a templom, a máriadombi temető néhány magyar felírású vaskeresztje s egy legenda őrzik, melyet a piarista rendház épülete takar... A kegyesrend nemcsak világszerte híres pedagógusokat nevelt — de tagjainak teológiai műveltsége is messze földön híres volt. A piarista kolostor cellái hangosak voltak a vitáktól, melyekben a fiatal rendíársak az egyes teológiai tételeket vitatták meg. Különösen hevesen vitatkozott egymás között — meséli a legenda — két jóbarát-rendíárs. A túlvilági lét volt vitájuk tárgya, mert egyikük néhány teológiai tétel félremagyarázásával kétségbe vonta a túlvilág létét abban az alakban, amint azt a vallás tanítja. Hiába vitatkoztak s idézték egymásra a középkor szakirodalmát — nem tudták egymást meggyőzni. Hogy a vitás kérdést megoldják, különös fogadalmat tettek egymásnak: szentül megígérték, hogy az, aki előbb hal meg, módját fogja ejteni annak, hogy társát állításáról meggyőzze ... A sors — ahogy általában nevezik az isteni gondviselést — azt akarta, hogy előbb a kétkedő rendtárs lehelje ki lelkét a piarista rendház falai között. Eltemették s a rendházban visszamaradt társa imádságban várta, vájjon jelt ad-e barátja és vitázó társa a túlvilágról ? Az első idők jel nélkül teltek el. A visszamaradt rendtárs már-már maga is megingott hitében — hiszen ha társa nem jelentkezik a túlvilágról, úgy ezt olybá is lehet magyarázni, hogy az élet a fizikai léttel megszakad, s a lélek nem éli túl porhüvelyét. Az egyik éjszaka — fáradtan csukta össze bibliáját. Éjfélre járt az idő, és a mécses vörös kanóca utolsókat — 35 —