Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Bercsényi pihenője

Bercsényi pihenője. Ha Bajmóc mai várát összehasonlítjuk eredeti alakjával, úgy az esztétika mérlegének serpenyője kétségkívül a mai vár javára billen. Ha azonban az elmúlt századok hadvezére előtt állott volna mai alakjában, bizonnyára nem okozott volna neki annyi fejtörést a vár ostroma, mint kevésbbé tetszetős eredeti alakjában. Mert bizony Bajmóc ősi vára hadászati szempontból elsőrangúan volt megépítve. Masszív várfal övezte, melyen megtört a golyóbis ereje, maga a belső épület tömör, kompakt kőlapjaival pedig igazán vértül szolgált minden támadási kísérlettel szemben, aztán az elsőrangúan megépített sánc — és vízárok rendszer! Bajmóc védelmébe beleillesztette a délebbre eső nyitrai erődítményeket, mint Laszkárt és Kesellőkőt, s a három vár támadás esetén együttesen zárta el a Nyitravölgyet. Embernek kellett lennie talpán annak, aki a bajmóci tó táplálta vízárokrendszeren és sáncokon keresztül ágyúival és társzekereivel csak Bajmóc ostromtávába is eljutott. A kimerült katonákat pedig csak ezután várta az igazi feladat: maga az ostrom. Bajmóc ostroma és bevétele mindenkor kemény diónak bizonyult. Nem csoda, hogy legenda övezte Bajmóc bevehetetlenségét és Bajmóc második mondája épp a vár sikeres ostromához fűződik.*) *) A harmadik s aránylag legjelentéktelenebb monda a vár Hunyadi szobájához kapcsolódik. A monda szerint innen ugrott le a várúr felesége gyermekével, akit a rosszakaratú család azzal vádolt meg, hogy a harcok idejében hűtlen volt férjéhez. Ha baj nélkül éri a földet, hangzott az Ítélet — úgy ártatlan, ha összezúzza magát, úgy méltó büntetését nyerte el. Az asszony tiszta lelkiismeretének tudatában eleget tett a jellegzetes ítéletnek. Leugrott a Hunyadi szobából, azonban nem esett le, hanem alakja eltűnt a felhők között. Ami robajjal a földre húllott, az a gonosz vádaskodó összetört teste volt. Azóta itt időnkint megjelenik a gonosz vádaskodó szelleme, a fák között keseregve sír és jajgat, mintha bűneit vezekelné le.