Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Bercsényi pihenője

Mikor a nagyságos fejedelem kibontotta a felkelés zászlaját, mögéje sorakozott fel az egész Nyitravölgy. Az hogy Feiső-Nyitra vidékét szlovák lakosság lakta, igazán nem változtatott a dolgokon, hisz az egész őslakosságot közös cél vezérelte. Az ősi föld védelme volt ez, az idegen császár túlkapásaival szemben, magyar és szlovák tehát egyforma lelkesedéssel állt be a kurucok táborába. Hogy is írja ezt a korabeli szlovák nyelvű kurucballada a Nyitravölgy egy másik szakaszából ? Tá suránska sigota, A ked tábor prehliadou, z Nitra sa zavira, zpiatky sa navráteu, tam Bercsényi generál, Rákóczi knížatovi, svoj tábor prežiera. všetko to oznámeu. Najšov tábor v pořádku, Že sú jeho vífazi, kurucských víťazov, v dostavičnom počte, tý mu slávu volali, len na rozkaz čakajú z mnohotisic hlasov. až sa vojna počne. Ked vojnu započali na Boha volali, pomáhaj nám

, Bože náš, v našom bojuvani.*) Nem hiába kérték a kurucok isten segítségét — jól indult a háború. Zólyom mellett Bercsényi, Károlyi és Ocskay együtt verték el a port Schlick tábornok zsoldosain, a magyar kurucnóta pedig így énekelt: *) Lelkes Nándor József, aki könyvében (Letűnt világ dalokban) idézi a balladát, így adja annak magyar fordítását : „A surányi szigetet Megszemlélte táborát Nyitra körülzárja, Aztán visszátére, Ott Bercsényi fővezér Rákóczi fejedelemnek Táborát vizsgálja. Mindent elbeszélve. Rendben volt a táboruk, Hogy az ö jó vitézi Magyar vitézeknek, Elegendő számban, Sok ezer hang üdvöt zeng, Harcra hívó szózatát A vezér nevének. Várják már mindnyájan. Mikor fegyvert ragadtak, Fohászuk égbe szállt, Segits minket Istenünk Harcaink tüzén át." — 28 —