Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Négy Esterházy egy hullása

vágja a török visszaútját s jókor indult — mert a török már visszafelé tartott, dús zsákmánnyal. Ali bég szörnyű haragra lobbant, mikor hírül hozták, hogy maroknyi sereg merészeli útját áliani. Mindnyájan egy szálig életükkel fizetnek, gyaur kutyák — öntötte el az epe a török főurat s parancsot adott seregének, hogy hagyja vissza a zsákmányt Teszéren! Lesz idő majd elvinni, ha a magyar sereget felkoncolták! Ugyanakkor előőrsei felnyomultak, hogy visszaszorítsák a magyarokat. Dehát ezeknek eszeágukban sem volt visszavonulni! Nem azért vonultak fel eddig a Nyitra-Zsitva közben, hogy holmi török előőrsök láttára megfussanak! Ép ellenkezőleg — ütközésre készültek fel a négyszeres túlerővel szemben... A Sirocziny patak balról Ömlik a Zsitvába. Két kis falu is húzódott meg a patak mögött azaz névleg falvak: Kis- és Negyvezekény. Nagyvezekényben mindössze négy porta volt népes a többi elmenekült a török elől s a magyar sereg a falu határában húzódó téres mezőségen állapodott meg. Társzekerekből vont sáncot maga köré s a szekérsánc mögött helyezkedtek el a vitézek. A török hajnalban érkezett meg a patakhoz. Rég tudomást szerzett már a magyar csapat siralmas helyzetéről és táborozási helyéről. Ali négy oldalról állította fel seregéi — négy oldalról kerítette be a vezekényi mező szekársáncát. Magányos kőszirtként állott a kis magyar tábor, melyet négy oldalról fenyegettek elnyeléssel a tenger hullámai. Az esztergomi bég rohamot vezényelt s a török tenger gyors hullámzásba kezdett. Az ozmánok bősz ordítással rohantak a szekérsánc felé — de mindjárt az első rohamnál véres fejjel hátráltak; a szekérsánc védőrsége biztos kézzel puskázta le fedezett állásaiból a janicsárokat. Szégyen! — dühöngött magában Ali bég, aki a patak partján üttette fel sáncát — s újabb rohamot vezényelt. A második roham már behatolt a szekérsánc mögé. Szörnyű kézitusa keletkezett. Helyes — figyelte a csatát Ali s újabb embereket indított rohamra, hogy segítsenek már a szekérsáncba behatolt társaiknak. Ám mire azonban ezek a szekérsánchoz érkeztek, az előzőkből már csak néhány eszeveszett menekülőt találtak. A többi bizony a fűbe harapott és a — 140 —