Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Gyurkó, a pásztorfiú

Gyurkó, a pásztorfiű. Ghýmes várának festői romja már a Zsitvavölgy kapujában áll, annak a háromszögnek területén, melyet a Nyitra és a Zsitva egyre összébb szoruló villás ágai zárnak be. Mert a Nyitravölgy e két legnagyobb folyóvize egymás szomszédságában csögedez, meghitt jó barátságban — hisz afféle ikerfolyók. A Zsitva épúgy regélő hegyek közül szakad ki, mint a Nyitra s épúgy a komáromi lapályon fejezi be életét, mint a Nyitra. Előbb a Zsitva ömlik a Nyitrába, majd elpusztul a vizével megduzzadt anyafolyó is a Duna hullámaiban... A Nyitra legnagyobb mellékfolyóját szintúgy mondák és régi történetek kisérik, mint az anyafolyót Hrussó vára, ott felső folyásában Vörös Bede emlékéről mesél s egyik elővédjét a „Zsivány tornyot" ma is úgy emlegeti Fenyőkosztolányban a népi köztudat, mint régi rablóvezérek fészkét. A kuruc fejedelem látta Kistaoolcsány új templomához, melynek kriptájában a híres főúr, Tapolcsányi János pihen — azt a történetet fűzi a szóhagyomány, hogy a régi templom bűneinek kiengesztelésére épült. A régi templom padlóját annyi gyilkosság vér® fröcskölte be — hogy azt a földesúr a földdel tette ©gyenlővé. Maróton, a Paluska-birtok patakjában a népi köztudat szerint valaha aranyat mostak, s egykori „aranyos" kincsének hírét máig is megőrizte nevében. Néver és Lédec falvaihoz szintén érdekes történeteket fűz a nép. Lédec határában ma is megvan a „Hajnalgyep", ahol állítólag a pogány magyarok mutatták be hajnalonként áldozataikat a Hadúrnak. Néver sem akart sokáig áttérni az új hitre s „Nemhisz" hívták sokáig, melyet a szlovákság később „Nevericére" fordított le. Malonyán pedig ahol ma Középeurópa egyik legnagyobb — 133 —