Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)
Gyurkó, a pásztorfiú
botanikai kertje súrolja a szomszédos Szelepcsény és Vieszka határát — a várkastély Koppay kapitány tragikus haláláról meséi.. .* Zsitvavölgyi sétánkban legjelentéktelenebb falu ép az utolsó — Vieszka. Kicsiny szürke település, szegény földműves nép lakja, lakóinak száma mindössze vagy négyszáz. Párszáz évnek előtte pedig még mocsárbavesző legelő terpeszkedett a mai temploma helyén, ide hajtották ki a pöttömnyi parasztgyerekek Vieszkáról s a szomszéd falvakról a sertéseket, itt legeltették őket — mialatt apjuk verejtékes munkával csikarta ki a szegényes parcellákból a mindennapi kenyeret. A terjes vieszkai legelőkön külön „társadalmi" élet fejlődött ki. Itt találkoztak a szomszédos falvak gyerekei, itt beszélték meg a nap „programját", mely hol abból állott, hogy a vieszkai jegenyékből lopkodták ki a madártojásokat, hol meg a Zsitva füzeseiben hajszolták a vizimadarakat. A vieszkai legelő víg „társadalmának" meg volt. a maga „különce" is. Gyurkónak hívták társai, öt is kiküldte apja minden reggel s Gyurkó becsülettel ki is hajtotta a kocákat mindennap a legelőre. A legelő „szórakozásait" azonban kerülte, egész nap másban lelte örömét, mint társai. Könyvet hordozgatott kabátkája alatt s mialatt társai hancúroztak — ő leheveredett a rét sarkába. Egy ideig a bárányfelhőket nézte, melyek a Zsitva felől fodrozták az eget, majd belemerült az olvasásba — s olvasott napestig. Apja félve számlálgatta esténként a kocákat, nem fogyatkozott-e meg számuk Gyurkó nagy „olvasásai" közben, a falubeliek pedig gúnyolódva figyelgették, mint hajtja Gyurkó apja sertéseit — könyvvel a hóna alatt... — No épp könyv kell ennek a kölyöknek — jegyezték meg csípősen a falusiak — ekeszarva való földműves ember kezébe, nehezebb is ám azt forgatni, mint a könyv lapjait... Gyurkót azonban nem tudta megingatni furcsa szenvedélyében sem a falusiak csipkelődése, sem esténként * Malonya birtokosa Koppay (más források szerint Kopaj) lévai várnagy Zách Felicián veje volt. Legidősebb lányát, Sebét bírta. Mikor Zách Felicián megtámadta a királyt, Róbert Károlyt, Barsmegye randjei afféle vérbosszút álltak a családon. Sebét lefejeztették, Malonya birtokosát pedig börtönbe vetették, ahol meg is halt. — 134 —
