Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Tűzeső Ghymes felett

tovább szövődött a Forgách grófok alakjai körül — egész a huszadik századig. Forgách Károly gróf legendás alakjához a ghýmesí „grófkák" valóságba sikló története fűződik, mely azonban már ma mondává foszlott Daliás termetű egyén volt Forgách gróf, hófehér szakálla melléig rengett, dúsgazdag, különc és szunamita, aki hitt abban, hogy az ember meghosszabbítja életkorát azáltal, ha mindig fiatal, érintetlen lányokkal véteti magát körül. Ghýmesi parasztlányok háreme övezte egész életében — természetesen a legcsinosabbjaikból. Nem volt szabad dolgozniok, friss és tiszta népviseletben kellett járniok, amelyiket megúnta, azt férjhéz adta. Elvették szívesen, mert hiszen a gróf busás hozományt adott mindegyikkel s ez kárpótolta a vőlegényt azért a kékvérért, mely — a monda szerint — a menyasszony ereiben folyt. Ezeket a grófi szolgálókat nevezi a nép ma is „grófkák"-nak. Úgy látszik a gróf hite beteljesedett. Kis híján száz évet élt. A legendás hírű vár immár évek óta lakatlan. Nem az enyészet döntötte romba mondják a ghýmesiek — pusztulásában is fenséges volt és hű múltjához. A még használható, de helyenként düledező várba 1810-ben villám csapott be s lángokba borította az egész épületet. A vár napokon át égett. Fenséges látványt nyújtott éjszakánként a magányos hegy csúcsán vörösen izzó vár, mely lobogó fáklyaként hintette szét a jelenkor éjszakájába a régi dicsőség fényét... — 132 —