Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Tűzeső Ghymes felett

ségért, aki annak idején már a tatárral is csodát tett s íme a gyermek ott íógott feje fölött. Esése közben pólyája fennakadt valamelyik ágon s a gyermek sértetlenül ott ringott tovább a természet zöld bölcsőjében. A grófnő gyönyörű miseruhát készített a várkápolna részére, hogy legalább némileg lerójja kegyeletét a vári madonna második csodájával szemben, melyet aztán mikor a kápolna falai megrongálódtak, használhatatlanná váltak, a ghýmesi falusi templom őrzött tovább. Ujabb keletű monda fűződik a ghýmesi várhegyhez is. Egy koloni menyecskéről mesél, aki leugrott a várból a mélységbe anélkül, hogy vajmi baja is történt volna. Macskási István földbirtokost tizenkét évre sorozták be katonának. Pedig hát Macskási uram ép házasulandó félben volt — legszebb időszakát szakítsa meg tizenkét esztendőre ? S ki tudja nem vérzik-e el valahol a csatában? Nővére minden követ megmozgatott, hogy fivérét felmentesse a katonai szolgálat alól, de a vármegyei urak szíve kemény volt, mint a kő. A törvény törvény— válaszolták a kilincselő Macskási leánynak — a törvényes parancson nem lehet változtatni. Kár ebben az ügyben fáradni! Úgy sem fog elérni semmit, még akkor sem, ha történetesen le is ugrana a várból. „S ha tényleg leugrom?" — vetette fel tréfaszerűen a Macskási-lány. — „Hát akkor újból felülvizsgáljuk a dolgot" — nevettek a vármegyei urak. A koloni menyecske azonban nem vette tréfának a dolgot. Felöltözött szép, magyaros koloni népviseletbe, sok-sok széles rakott szoknyát öltött magára, felment a düledező vár egyik tornyába s négy tanu jelenlétében ugrott le a vár iegmagasabb fokáról — a mélységbe. Asszonyi furfangja jól bevált. A sok széles szoknya felfogta esésében, akár az ejtőernyő és minden baj nélkül ért földet. A vármegyei urak jót nevettek a menyecske agyafúrt ötletén s mit tehettek mást, kénytelenek voltak az ügyet felülvizsgálni s Macskási uramnak megadni az obsitot. A vár — mint azt különben már ebből a mondából is látjuk — egyre tépettebb lett, falai düledezni kezdtek, úgy hogy a Forgách grófok levonultak lakni falusi kastélyukba. A vár kikapcsolódott a ghýmesi mondakörből — ez azonban — 131 —