Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Szórád barlangja

Szórád barlangja. Július Î 7.-én nem tüntet fel a naptár sem vörösbetűt, sem ünnepet, akit azonban sorsa történetesen ezen a nyári napon sodor Nyitrára — úgy érzi, hogy a naptár megtévedt. A lakósság már a hajnali óráktól kezdődőleg kisebb — nagyobb rajokban húzódik ki a városból, s vész el az öreg Zobor kanyargó útjain. A városháza hivatalos helységei zárva maradnak — testülete a Zoborra vonul, hogy részt vegyen a szabad ég alatti misén, melyet a zobori erdők mélyén, a természet e titkos szentélyében celebrál Nyitraváros plébánosa. Déltől kezdődőleg autók berregik fel a Komlóvölgy és Kolosterút csendjét, még ott is, ahol az utóbbi már az árnyas erdők lomsátrában vezet. Az öreg fák karjai itt védőén hajlanak össze — haragoszöld mennyezetet fonnak a szelíden emelkedő út fölé — melyen a zarándokok áramai hullámzanak. A lombsátor kis időre megszakad. Jobbról a zobori klastrom frissen restaurált falai integetnek, balra kis temető — rozsdamarta vaskeresztekkel, a zarándokok útja azonban itt sem áll meg, a zárdán túl jobbra kanyarodik, szálas faóriások közé — ahol hármas forrás és a belőlük fakadó patak kristálytiszta vize csobog az erdő csendjében. A júliusi vándorok végcélja a forrás mögött sziklába szökő domb. — A sziklafal oldalában barlang tátong, mely elé sziklapárkány képez utat, ehhez a sziklaoduhoz zarándokol el július 17-én Nyitra egész polgársága — mert ez azaz odu, ahol a legenda szerint Szórád remete élte aszketikus életét. Szórád — akit a katholikus egyház 1083. július 17-én avatott szentté — Nyitra védszentje. Ezért rójja le iránta ezen a napon kegyeleti adóját Nyitra város lakossága — s ezért ünnep Nyitrán ez a forró és rendszerint esőbe hajló nyári nap. Szórád bar— 105 —