Mártonvölgyi László: Emlékek földjén (Nitra : A Híd, 1941)

Konsztantinosz koronája

Az elbeszélő résszel elsőnek könyvünk foglalkozik — a királyi korona tudományos irodalma azonban jelentős. Höllriegl József többször foglalkozott a görög császári korona feltárásának adataival, s ő tette hitelessé a le­let azonosságát. A nyitraivánkai lemezek valóban Konsz­tantinosz Monomachos bizánci császár koronájának egy­kori lemezei s mint a „Nyitravármegye" írja, a főlapon, mely valamennyinél nagyobb egy — bizánci császár álló alakja látható. Hogy kicsoda, megmondja a mellette lé­vő görög felirat, mely magyarra fordítva így szól : Konsztantinosz, a rómaiak királya, Monachosz. Ettől két­oldalt, valamivel alacsonyabb lemezen VIII. Konsztantí­nosznak két leánya, Zoé és Teodóra császárnők vannak ábrázolva görög feliratok kíséretében. Még ezeknél is alacsonyabb lemezeken egy-egy táncosnőnek alakja lát­ható, az utolsó kéi legkisebben pedig az igazság és alá­zatosság jelképes alakjai. A korona keletkezését a képek és a bizánci történelem teljesen megmagyarázzák, mert a főlemezen látható császári alak és a két császárnő még mint élők vannak ábrázolva. Konsztantinosz Mono­machosz, mint Zoé férje 1042-ben került trónra, Zoé 1053-ban hunyt el, Teodóra 1056-ban. Világos ebből, hogy a korona készítése az 1042 és 1053 évek közé esik és bizonyos az is, hogy a bizánci császári kincs­tárból ered, ahol gyakran készítettek a szomszéd feje­delmeknek ajándékul szánt koronákat. A koronát Huszár János földjén találták 1860 körül, a nyitrai közbirto­kosság Nadró nevű erdeje alatt — a bucsányi dűlőben. A nyolc lemez közül hetet a budapesti nemzeti múzeum őriz, a nyolcadikat a londoni múzeum. Megőrzésének romantikus körülményeit monda jegyzi fel, mely egyre job­ban fakul, míg majd egyszer örökre eltűnik az évek ka­vargó forgatagában... — 104 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom